Fáradtnak éreztem magam,		Eram asa de obosit
s szenvedtem is.		si sufeream.
Azt hiszem, túl sok volt bennem a lélek.		Eu cred ca sufeream de prea mult suflet.
A hegyeken a hajnal nyitogatta		Pe dealuri zorile isi deschideau pleoapele
a nyugtalanságtól piros szemét.		si ochii inrositi de neodihna.
Esetten kérdeztem magamban:		Pierdut - m-am intrebat:
Te nap,		Soare,
hogy érezhetsz még bolond örömet		cum mai simti nebuna bucurie
a fölkelésre?		de-a rasari?
S ezen az álomtalan reggelen,		Si-n dimineata-aceea fara somn
ahogy vittek ólom-lépéseim,		cum colindam cu pasi de plumb
rejtett sarokban bölcsőre bukkant szemem...		intr-un ungher ascuns am dat de-un leagan.
Pókok szőtték bele kicsiny világukat,		Paianjenii-si teseau in el maruntele lor lumi,
s őrölték a csendjét a szúk.		iar carii-i macinau tacerea.
Tágult lélekkel bámultam reá,		L-am privit cu gandul larg deschis.
bölcsőmre, melyben		Era leaganul
a kéz, mely megvénült sorsom miatt,		in care-o mana-mbatranita azi de soarta mea
ringatta egykor		mi-a leganat
a legelső álmot s tán álmodást.		intaiul somn si poate-ntaiul vis.
Az emlékezetem ujjaival		Cu degetele amintirii
megtapogattam		mi-am pipait
lassan,		incet,
lassan,		incet,
múltamat, mint a vak,		trecutul ca un orb
s magam sem értve, hogy miért,		si fara sa-nteleg de ce
nagyot nevetve		m-am prabusit si-n hohote
rogytam reá, s nevetve sírni kezdtem.		am inceput sa plang deasupra leaganului meu.
Fáradtnak éreztem magam		Eram asa de obosit
a tavaszoktól,		de primaveri,
rózsáitól,		de trandafiri,
az ifjuságtól		de tinerete
s a nevetéstől.		si de ras.
És tapogatva lázasan kerestem		Aiurind ma cautam in leaganul batran
a régi bölcsőben magam -		cu mainile pe mine insumi
a kisdedet.		- ca prunc.
A BÖLCSŐ		Leaganul
Lucian Blaga		Lucian Blaga