ARKAGYINA		ARKADINA:
Nem vagyok Jupiter, én nő vagyok. (Rágyújt)		Eu nu sunt Jupiter, ci o femeie. (Îşi aprinde o țigară.)
És nem haragszom, csak bosszant, hogy egy fiatalember ilyen unalmas dolgokkal tölti az idejét.		Nu mă supăr, dar îmi pare rău că un tânăr îşi petrece vremea atât de anost.
Nem akarom megbántani.		N‐am vrut să‐l jignesc.
MEDVEGYENKO		MEDVEDENKO:
Senkinek sincs oka elválasztani a szellemet az anyagtól, hiszen maga a szellem is bizonyára anyagatomok összessége. (Élénken Trigorinnak)		Nimănui nu‐i e îngăduit să despartă spiritul de materie, deoarece se prea poate ca spiritul să fie o înmănunchere de atomi materiali. (Cu vioiciune, către Trigorin.)
Hanem, tudja mit, azt kellene megírni darabban, azután eljátszani színpadon, hogyan él a magamfajta tanító.		Ar trebui făcută şi apoi jucată o piesă în care să se vadă cum trăiesc şi de‐alde noi, învățătorii...
De nehéz az élete, de nehéz!		că greu îi mai e să trăiască...
ARKAGYINA		ARKADINA:
Ez igaz, de ne beszéljünk se színdarabokról, se atomokról.		E adevărat! Dar să nu mai vorbim nici de piese, nici de atomi.
Gyönyörű ez az este!		Ce frumoasă seară!
Hallják, uraim, énekelnek?!		Ascultați, domnilor, cântă cineva!
(Fülel) És milyen szépen!		(Ascultă.) Ce frumos e!
POLINA ANDREJEVNA		POLINA ANDREEVNA:
A túlsó parton.		E de pe malul celălalt.
Szünet		(Pauză.)
ARKAGYINA		ARKADINA (către Trigorin):
(Trigorinnak) Üljön mellém.		Ia stai lingă mine...
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt itt a tónál csaknem minden éjjel állandóan szólt a zene meg az ének.		Acum zece‐cincisprezece ani, aici, pe lac, se auzeau aproape în fiecare noapte muzică şi cântece.
Hat udvarház volt itt a parton.		Pe mal erau vreo şase conace boiereşti.
Emlékszem: kacagás, lárma, lövöldözés és csupa-csupa szerelmi regény...		Mi‐aduc aminte... Zarvă, râsete, împuşcături şi atâtea aventuri de dragoste...
És akkor mind a hat udvarház jeune premier-je és bálványa - íme, bemutatom (Dorn felé int a fejével) - Jevgenyij Szergejevics doktor volt.		Junele prim şi idolul tuturor acestor şase conace era, pe atunci (îl arată pe doctor), doctorul Evgheni Sergheici, aici prezent.
Most is elbűvölő, de akkor ellenállhatatlan volt.		Şi‐acum e fermecător, dar atunci era irezistibil.
De most már kezd bántani a lelkiismeret.		Totuşi, începe să mă mustre conştiința.
Miért sértettem meg szegény fiacskámat? Olyan nyugtalan vagyok. (Hangosan) Kosztya! Fiam! Kosztya!		De ce l‐am jignit pe bietul meu băiețaş? Nu am linişte. (Tare.) Kostea! Fiule! Kostea!
MÁSA		MAŞA:
Megyek, megkeresem.		Mă duc să‐l caut.
ARKAGYINA		ARKADINA:
Legyen szíves, aranyom.		Te rog, drăguță!
MÁSA (balra indul)		MAŞA (iese prin stingă):
Hahó! Konsztantyin Gavrilovics!... Hahó! (El)		Uuuu ! Konstantin Gavrilovici! (Pleacă.)
NYINA (előjön a dobogó mögül)		NINA (ieşind de după scenă):
Úgy látszik, nem folytatjuk, hát előjöhetek. Jó estét!		Probabil că nu vom mai continua! Pot să ies. Bună seara!
(Összecsókolódzik Arkagyinával és Polina Andrejevnával)		(Se sărută cu Arkadina şi Polina Andreevna.)
SZORIN		SORIN:
Bravó! Bravó!		Bravo, bravo!
ARKAGYINA		ARKADINA:
Bravó! Bravó! Élveztük a játékát.		Bravo, bravo! Te‐am admirat cu toții.
Ilyen külsővel, ilyen csodás hanggal vétek falun rostokolni; nem szabad!		Cu o înfățişare ca a dumitale şi cu o voce atât de minunată e păcat să stai la țară.
Biztosan tehetsége is van. Hallja!		Ai fără îndoială talent. Mă‐nțelegi?
Színpadra kell lépnie!		Trebuie neapărat să joci teatru.
NYINA		NINA:
Ó, ez az álmom! (Sóhajt) De sose válik valóra.		O, acesta e şi visul meu! (Oftând.) Dar n‐o să se împlinească niciodată!
ARKAGYINA		ARKADINA:
Ki tudja? Engedje meg, hogy bemutassam: Borisz Alekszejevics Trigorin.		Cine ştie? Dă‐mi voie să‐ți recomand pe Trigorin, Boris Alexeevici!
NYINA		NINA:
Ah, nagyon örvendek... (Zavarba esik) Állandóan olvasom...		Ce bine‐mi pare! (Zăpăcindu‐se.) Am citit toate cărțile dumneavoastră...
ARKAGYINA (maga mellé ülteti)		ARKADINA (aşezând‐o între ei):
Csak ne essék zavarba, kedvesem.		Nu te fâstâci, draga mea!
Híres ember ugyan, de a lelke egyszerű. Látja, ő jött zavarba.		E celebru, dar are un suflet simplu. Uite că s‐a zăpăcit şi el...
DORN		DORN:
Azt hiszem, most már fel lehet húzni a függönyt, mert én borzongok.		Propun să se ridice cortina. E prea trist aşa.
SAMRAJEV (hangosan)		ŞAMRAEV (tare):
Jakov! Húzd fel csak a függönyt, pajtás!		Iakov, frate, ridică cortina!
A függöny felgördül		(Cortina se ridică.)
NYINA (Trigorinnak)		NINA (către Trigorin):
Furcsa darab, ugye?		Nu e aşa că piesa e ciudată?
TRIGORIN		TRIGORIN:
Egy szót sem értettem belőle.		N‐am înțeles nimic.
Egyébként élvezet volt nézni.		Încolo, am ascultat‐o cu plăcere.
Maga bensőségesen játszott. És gyönyörű volt a díszlet is.		Ai jucat cu atâta sinceritate şi decorul a fost atît de frumos!
(Szünet) Ebben a tóban biztosan sok hal van.		(Pauză.) Trebuie să fie mult peşte în lac.
NYINA		NINA:
Igen.		Da.
TRIGORIN		TRIGORIN:
Én szeretek horgászni. Számomra nincs nagyobb gyönyör, mint estefelé a parton ülni, és nézni a pedzőt.		Îmi place să pescuiesc, nu cunosc o plăcere mai mare decât să stau în amurg şi să privesc pluta undiței.
NYINA		NINA:
De én azt hiszem, hogy annak, aki megízlelte az alkotás gyönyörét, nincs is nagyobb gyönyör ennél.		Dar eu cred că pentru acela care a încercat plăcerile creației nu mai există alte plăceri.
ARKAGYINA (nevet)		ARKADINA (râzând):
Ne beszéljen így. Ha szép szavakat mondanak neki, a föld alá süllyed.		Nu‐i mai spune de astea. Ori de câte ori i se spun vorbe de laudă, se fâstâceşte.
SAMRAJEV		ŞAMRAEV:
Emlékszem, a moszkvai operában egyszer a híres Sylva egy alsó cét énekelt.		Țin minte că odată, la Moscova, la operă, celebrul Silva a luat un do de jos.
Szerencsétlenségére ott ült a karzaton templomi énekkarunk egyik basszusa, és egyszer csak - elképzelhetik megdöbbenésünket - azt halljuk a karzatról:		Şi s‐a întâmplat că în acelaşi timp, parcă  dinadins, să se afle la galerie un bas, un cântăreț de‐al nostru de cor bisericesc, care să strige:
"Bravó, Sylva!" - egy egész oktávval lejjebb...		„Bravo, Silva"... cu o octavă mai jos!
Így ni (mély basszus hangon): bravó, Sylva!...		Vă puteți închipui surprinderea noastră! Uite, cam aşa: (cu o voce joasă) „Bravo, Silva"...
Az egész színház kővé meredt.		Toată sala a înlemnit...