Márffy Ödön (Budapest, 1878. november 30.[9][10] – Budapest, 1959. december 3.[11]) magyar festő és grafikus. A MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok, majd a párizsi iskola látásmódjával rokonítható.		Márffy Ödön (Budapesta, 30 noiembrie 1878 – Budapesta, 3 decembrie 1959) a fost un pictor și grafician maghiar. A fost membru al grupurilor MIÉNK, Nyolcak (Cei Opt) și KUT. Stilul său pictural este apropiat de cel al fauviștilor și, mai târziu, de viziunea „școlii de la Paris”.
Élete és munkássága		Viața și activitatea
Pályakezdés		Debutul carierei
Márffy Jakab (Károly) hivatalnok és Scheiber Janka fia.[12][13] 1890. május 27-én Budapesten, a Szent István Bazilikában testvéreivel együtt római katolikus hitre tért.[14] Rövid hazai előképzés után, 1902-ben a Székesfővárosi Tanács ösztöndíjával Párizsba utazott tanulni. Először a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke lett, de még az év folyamán átiratkozott az állami képzőbe, az École des Beaux-Arts-ba Fernand Cormon osztályába, ahol négy esztendőt töltött. A kötelező stúdiumok elsajátításán túl legalább ennyire hasznos volt számára, hogy olyan festőnövendékekkel került kapcsolatba, akik már a modern irányzatokért lelkesedtek. Az ő révükön megismerkedett Cézanne, van Gogh és Pierre Bonnard festészetével, valamint az akkori legmodernebb festőkkel, Henri Matisse-szal és a fauves-okkal. 1906-ban szerepelt először a Salon d’Automne kiállításán.[15]		Fiul lui Márffy Jakab (sau Károly), funcționar, și al lui Scheiber Janka. La 27 mai 1890, împreună cu frații săi, s-a convertit la religia romano-catolică în Bazilica Sf. Ștefan din Budapesta. După o scurtă pregătire în țară, în 1902, a plecat la Paris cu o bursă oferită de Consiliul Capitalei. A studiat inițial la Academia Julian sub îndrumarea lui Jean-Paul Laurens, dar în același an s-a transferat la Școala de Arte Frumoase (École des Beaux-Arts), în clasa lui Fernand Cormon, unde a petrecut patru ani. Dincolo de studiile obligatorii, contactul cu alți studenți pasionați de curentele moderne i-a fost deosebit de valoros. Așa a ajuns să cunoască operele lui Cézanne, van Gogh, Pierre Bonnard, precum și ale celor mai moderni pictori ai vremii, precum Henri Matisse și fauviștii. În 1906 a participat pentru prima dată la Salonul de Toamnă.
Fauve-os korszaka		Perioada fauvistă
1906 őszén hazatért és hamarosan kollektív kiállításokon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, élénk színvilágú műveit. Még ebben az évben elnyerte a kor legjelentősebb, négyezer koronával járó művészi elismerését, a Ferenc József Koronázási Jubileum-díjat. A tekintélyes pénzösszeg lehetővé tette, hogy további tanulmányutakat tegyen Olaszországba és Dalmáciába. Sikereire felfigyelt Rippl-Rónai József és Kernstok Károly is. Rippl-Rónai támogatásával lett Márffy a MIÉNK művészcsoport alapító tagja, míg Kernstok nyergesújfalui birtokára invitálta festeni. Márffy a következő esztendőben dolgozott Kernstoknál, és egymással kölcsönhatásban fejlesztették ki fauve-os festészetüket.[16]		În toamna anului 1906 s-a întors în Ungaria și a început să expună în cadrul unor expoziții colective lucrări cu culori vii, inspirate de tehnica plein air. În același an, a primit o importantă distincție artistică, Premiul Jubiliar al Încoronării lui Franz Joseph, în valoare de 4000 de coroane. Această sumă considerabilă i-a permis să călătorească pentru studii în Italia și Dalmația. Atras de succesul său, Rippl-Rónai József l-a susținut pentru a deveni membru fondator al grupului MIÉNK, iar Kernstok Károly l-a invitat să picteze pe moșia sa din Nyergesújfalu. A lucrat acolo în anul următor, și împreună au dezvoltat o pictură în stil fauvist.
Nyolcak-periódus		Perioada „Nyolcak” (Cei Opt)
		Grupul maghiar al fauviștilor – cunoscut în acea perioadă sub numele de „căutătorii” – s-a reunit în jurul lui Kernstok Károly și, la sfârșitul anului 1909, s-a separat de MIÉNK pentru a forma primul grup avangardist maghiar: Nyolcak (Cei Opt). La prima lor expoziție, intitulată „Imagini noi”, pictura lui Márffy Femei la baie a stârnit indignare în rândul criticilor conservatori. În anii următori, stilul său a evoluat: pensulația fauvistă a fost înlocuită de o compoziție mai riguroasă, influențată de Cézanne. În timpul Primului Război Mondial, Márffy a activat ca pictor de război cu gradul de locotenent, asemenea lui Mednyánszky László.
Márffy Ödön és Boncza Berta Székely Aladár felvételén
A magyar Vadak főként budapesti illetőségű csoportja - akiket ebben az időben többnyire „keresőkként" emlegettek -, Kernstok Károly köré szerveződve 1909 végén kivált a MIÉNK-ből, és megalakította az első magyar avantgárd csoportot, a Nyolcakat. Első kiállításukon, amely az „Új Képek" címet viselte, Márffy Fürdő nők című festménye[17] nagy felháborodást váltott ki a konzervatív kritikusok körében. Az elkövetkező években Márffy festészete - a Nyolcak többi tagjához hasonlóan - folyamatos átalakuláson ment keresztül, a szertelen, fauves-os ecsetkezelést a Cézanne hatását tükröző, szigorú kompozíciós rend váltotta fel képein. Az I. világháborúban főhadnagyi rangban hadifestőként dolgozott, éppen úgy, mint Mednyánszky László[18]		Perioada Csinszka
		În 1906, la Paris, Márffy a devenit prieten cu poetul Ady Endre, căruia i-a realizat ulterior un portret în acuarelă. În 1920 s-a căsătorit cu văduva lui Ady, Csinszka (Boncza Berta, 1894–1934), ceea ce a marcat începutul unei perioade fertile din punct de vedere artistic. În 1924 a devenit membru fondator și, din 1927 timp de zece ani, președinte al Noii Societăți a Artiștilor Plastici (KUT). În 1928 a călătorit în SUA, unde a avut expoziții de succes la Washington și New York. Lucrările sale au fost achiziționate de colecționari americani și europeni. În Ungaria, a avut expoziții retrospective în 1928, 1930 și 1958 la Muzeul Ernst, și în 1931 la Galeria Tamás.
Csinszka-korszak
Párizsban, még 1906-ban kötött barátságot Ady Endrével, akiről később akvarell portrét is készített. 1920-ban feleségül vette Ady özvegyét, Csinszkát, azaz Boncza Bertát (1894-1934), ekkor termékeny alkotó periódusa következik.[19] 1924-ben a Képzőművészek Új Társasága (KUT) alapító tagja 1927-től tíz éven át elnöke lett. 1928-ban Amerikába utazott, Washingtonban és New Yorkban rendezett kiállításaival sikereket ért el.[20] Több műve került amerikai és európai vásárlókhoz. Hazai gyűjteményes kiállításait 1928-ban, 1930-ban és 1958-ban az Ernst Múzeumban rendezte, 1931-ben rendezett egyet a Tamás Galériában is.		Perioada târzie
		După cel de-Al Doilea Război Mondial, a colaborat cu Școala Europeană, un grup artistic. În 1948 s-a recăsătorit cu Hacker Franciska (Cseszka), cu aproape 40 de ani mai tânără decât el. În anii 1950, nu s-a putut adapta la cerințele realismului socialist, fiind treptat marginalizat.
Késői periódus
A II. világháború után bekapcsolódott az Európai Iskola munkájába, 1948-ban újranősült: feleségül vette a nála csaknem negyven évvel fiatalabb Hacker Franciskát (Cseszkát). Az ötvenes években Márffy nem tudott alkalmazkodni a szocialista realista elvárásokhoz, és csendes mellőzés lett osztályrésze.		Stilul pictural
		Lucrările sale timpurii sunt influențate de postimpresionism, apoi s-a apropiat de fauvism. Din 1906 a devenit una dintre figurile marcante ale fauviștilor maghiari („Vadak”). În perioada Nyolcak, sub influența lui Cézanne, compozițiile sale au devenit mai stricte. Spre sfârșitul anilor 1910, influențat de Oskar Kokoschka, s-a apropiat de expresionism. După căsătoria cu Csinszka, stilul său a devenit mai blând, mai accesibil publicului. Culorile vibrante au fost înlocuite de o atmosferă mai relaxată, iar stilul său decorativ a devenit apropiat de cel al Școlii de la Paris. Tema sa principală în această perioadă de circa 15 ani a fost soția sa și viața de familie, motiv pentru care perioada este considerată „epoca Csinszka”. În anii 1930 a avut legături slabe cu cercul Gresham. A fost remarcabil atât în peisaj, cât și în portretistică – autoportretele sale, portretele cu Csinszka și cel cu Gulácsy Lajos fiind deosebit de notabile. A realizat și gobelinuri și litografii, printre care se remarcă seria inspirată din Apocalipsa Sfântului Ioan. În 1949 a creat un panou mare, colorat și vibrant, intitulat Culegătorii de fructe. Galeria Națională Maghiară păstrează numeroase picturi și lucrări grafice ale sale. În ultimele decenii, opera sa este redescoperită și reevaluată, iar lucrările sale ating prețuri ridicate la licitații.
Festői stílusa
Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett. A Nyolcak idején - Cézanne hatására - szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére - leginkább Oskar Kokoschka hatására - az expresszionizmushoz közeledett. Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. A vibráló színeket oldottabb hangulat váltotta képein, dekoratív stílusa az École de Paris modorával rokonítja művészetét. Legfőbb festői témája ebben a másfél évtizedben a felesége és a családi környezet lett, ezért joggal nevezhető e periódus Csinszka-korszaknak. A harmincas években laza szállal kötődik a Gresham-körhöz. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt, nevezetesek például önarcképei, Csinszka képek, s Gulácsy Lajosról festett portréja. Gobelin-tervei mellett litográfiái közül kiemelkednek a Szent János jelenéseit ábrázoló lapok. 1949-ben készült el Gyümölcsszedők című nagyméretű, gazdag koloritú pannója.[21] A Magyar Nemzeti Galéria számos festményét és grafikáját őrzi. Az utóbbi évtizedben kezdik felfedezni, újraértékelni, képei magas árat érnek el az aukciókon.