Ne álljunk szóba ismeretlenekkel		Să nu staţi niciodată de vorbă cu necunoscuţi!
Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg.		La ceasul unui amurg învăpăiat de primăvară, la Moscova, în parcul Patriarşie prudî1, îşi făcură apariţia doi cetăţeni.
Az egyik negyvenéves forma, kövérkés, alacsony, kopasz fekete emberke, szürke nyári öltönyt viselt, elegáns kalapját kezében tartotta, gondosan borotvált arcát istentelen nagy méretű, fekete csontkeretes pápaszem ékesítette.		Primul, un bărbat la vreo patruzeci de ani, îmbrăcat în haine gri de vară, mic de stat, brunet, dolofan şi chel, ţinea în mână pălăria decentă, din fetru moale; faţa bine bărbierită i-o împodobeau nişte ochelari uriaşi cu ramă neagră de baga.
Társa jóval fiatalabb s vállasabb volt nála, borzas haján tarkójáig hátratolt kockás sapka; öltözéke kockás sportingből, gyűrött fehér nadrágból, fekete szandálból állt.		Celălalt, un tânăr lat în umeri, roşcovan, ciufulit, cu o şapcă în carouri dată pe ceafă, purta o cămaşă de cowboy, pantaloni albi boţiţi şi pantofi negri de sport.
Az első nem volt más, mint Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet rövidítve TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Ivan Nyikolajevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit.		Primul era Mihail Alexandrovici Berlioz în persoană, redactorul-şef al unei reviste lunare literarartistice şi preşedintele consiliului de conducere al uneia dintre cele mai de seamă grupări literare din Moscova, căreia i se spunea prescurtat Massolit2, iar tânărul său însoţitor — poetul Ivan Nikolaevici Ponîrev, care semna cu pseudonimul Bezdomnîi3.
A zöldellő hársak árnyékába érve a két író legelsősorban a „Sör, ásványvíz” feliratú, tarkára mázolt bódéhoz sietett.		Intrând sub umbra teilor abia înverziţi, cei doi scriitori se şi repeziră spre un chioşc vopsit în culori pestriţe, purtând firma „Bere şi ape minerale”.
És itt mindjárt elöljáróban meg kell említenünk ama szörnyűséges májusi est első furcsaságát.		Da, se cuvine să semnalăm prima ciudăţenie a acestei seri cumplite de mai.
Sem a bódé körül, sem a Malaja Bronnaja utcával párhuzamos hosszú fasorban nem volt egy lélek sem.		Nu numai lângă chioşc, ci şi pe toată aleea paralelă cu strada Malaia Bronnaia, nu se afla ţipenie de om.
A késő délutáni órán, a tikkasztó hőségben, mikor már lélegzeni is alig lehetett, mikor a nap, Moszkva köveit fölhevítvén, a száraz ködben már a Szadovoje Kolco fölé hajolt, senki sem andalgott a hársak alatt, senki sem ült a padokon, a fasor kihalt volt.		La ceasul acela, când abia mai puteai răsufla de zăpuşeală, când soarele, după ce potopise cu arşiţă Moscova, se prăvălea învăluit într-o pâclă uscată undeva, dincolo de Sadovoe Kolţo, nimeni nu poposea sub umbra teilor, nimeni nu şedea pe vreo bancă; de la un capăt la altul aleea era pustie.
- Ásványvizet kérek - mondta Berlioz.		— Apă minerală, vă rog, ceru Berlioz.
- Ásványvíz nincs - válaszolta az eladónő a bódéban, és miért, miért sem, megsértődött.		— N-avem apă minerală, îi răspunse cu un aer jignit femeia din chioşc.
- Sör van?		— Bere aveţi?
- tudakolta Berlioz tikkadtan.		se interesă cu glas răguşit Bezdomnîi.
- Estére hozzák.		— Ne-o aduce pe seară, îl informă vânzătoarea.
- Hát mi van?		— Şi ce aveţi?
- kérdezte Berlioz.		o întrebă Berlioz.
- Kajszibarackszörp, de meleg.		— Sirop de caise, dar cald, preciza femeia.
- Mindegy, adjon kajszibarackszörpöt!		— Ei, daţi-ne, daţi-ne, vă rog!
A szörp dús, sárga habot vetett, és a levegőt fodrászműhely szaga töltötte be.		Siropul de caise făcu multă spumă galbenă, răspândind în jur un miros de frizerie.
A két író felhajtotta, s azon nyomban csuklani kezdett.		Îndată ce goliră paharele, pe cei doi literaţi îi apucă sughiţul.
Fizettek, majd leültek az egyik padra arccal a tónak s háttal a Bronnaja utcának.		Plătiră şi se aşezară pe o bancă din apropiere, cu faţa spre lac şi cu spatele spre strada Bronnaia.
Ekkor jelentkezett a második furcsaság, mely egyedül csak Berliozra vonatkozott.		Aici se petrecu a doua ciudăţenie, privindu-l numai pe Berlioz.
Csuklása hirtelen abbamaradt, szíve nagyot dobbant, és egy pillanatra eltűnt valahová - aztán visszajött, de tompa tű volt belefúródva.		Sughiţul i se potoli pe neaşteptate, inima îi zvâcni şi, pentru o clipă, o simţi parcă prăbuşindu-se undeva în gol, apoi revenind, dar cu un ghimpe înfipt într-însa.
Azonfelül pedig Berliozt merőben alaptalan, de szörnyű szorongás fogta el, olyan heves, hogy a legszívesebben nyomban elszaladt volna.		În acelaşi timp, îl cuprinse aşa, din senin, o spaimă atât de puternică, încât îi veni să fugă din preajma lacurilor mâncând pământul.
Szorongva nézett körül, sehogy sem értette, mitől ijedt meg.		Neputând să-şi dea seama ce-l speriase, privi în jur, neliniştit şi trist.
Elsápadt, zsebkendőjével törölgette homlokát, és ezt gondolta: „Mi történt velem?		Palid la faţă, îşi şterse fruntea cu batista, întrebându-se: „Ce-i cu mine?
Még sose éreztem effélét.		Niciodată nu mi s-a mai întâmplat una ca asta.
Biztosan a szívem.		Stau prost cu inima.
Úgy látszik, kimerült vagyok, jó lenne mindent itt hagyni, ördög vigye.		M-am surmenat.
és elutazni kúrára Kiszlovodszkba.		Ar fi, poate, timpul să dau dracului totul şi s-o întind la Kislovodsk.
”A rekkenő levegő ekkor összesűrűsödött a szeme előtt, és a sűrű levegőből igen-igen különös, áttetsző úriember materializálódott.		” Deodată, văzduhul dogoritor din faţa lui se îngroşă, şi din pâcla deasă se înfiripă un cetăţean străveziu, cu o înfăţişare nespus de ciudată.
Apró fején zsokésapka, kurta-furcsa kockás zakó rajta, ugyancsak levegőből szabott.		Avea capul mititel, cu şepcuţă de jocheu în creştet, şi purta o haină cadrilată cam scurtă, ţesută şi ea în văzduh.
Öles termet, de valószínűtlenül sovány, válla keskeny, s arckifejezése - hadd hívjam föl erre külön a figyelmet - csúfondáros.		Deşi înalt de un stânjen, era îngust în umeri, nemaipomenit de slab şi, luaţi notă, avea o faţă batjocoritoare.
Berlioz élete folyása úgy alakult, hogy nem szokott hozzá a rendkívüli jelenségekhez.		Berlioz dusese o viaţă care nu-l deprinsese cu fenomene nefireşti, ieşite din comun.
Még jobban elsápadt, szeme kiguvadt, lelke riadtan tiltakozott: „Nem, ez lehetetlen!		Pălind şi mai mult, holbă ochii şi-şi zise în gând, cuprins de panică: „Nu se poate una ca asta!
” Sajnos azonban mégis lehetséges volt: a hórihorgas idegen, akin keresztül lehetett látni, ott ringatózott előtte jobbra-balra, lába nem érte a földet.		” Dar, din păcate, se putea, şi cetăţeanul deşirat, prin care vedeai ca prin sticlă, se legăna în faţa lui, când la dreapta, când la stânga, fără s ă atingă pământul.
Berliozon ekkor úgy elhatalmasodott a rémület, hogy becsukta a szemét. És amikor újra kinyitotta, mit lát: a délibáb eloszlott, a pepitazakós eltűnt, s ugyanakkor a tompa tű is kiugrott szívéből.		Înspăimântat la culme, Berlioz închise ochii şi, când îi deschise din nou, îşi dădu seama că totul se sfârşise, mirajul se destrămase, cadrilatul dispăruse, şi, o dată cu el, şi ghimpele acela chinuitor din inimă.
- Füh, az ördögit!		— Pfui, drace!
- nyögött fel a szerkesztő.		exclamă redactorul-şef.
- Te, Ivan, majdhogy meg nem ütött a guta a hőségtől!		Ştii, Ivan, adineauri, din pricina zăpuşelii, era gata-gata să fac o congestie cerebrală!
Még hallucináltam is.		Am avut chiar un fel de halucinaţie.
- Mosolyogni próbált, de a szemében még ott bujkált a rémület, keze remegett.		Încercă să zâmbească, dar în ochi tot îi mai juca neliniştea, iar mâinile îi tremurau.
Lassacskán azonban megnyugodott, zsebkendőjével legyezgette magát.		Treptat, se potoli, îşi făcu vânt cu batista şi, spunând destul de vioi:
- No, szóval.		„Ei, aşadar.
- mondta már eléggé vidáman, és folytatta a beszélgetést, amely a kajszibarackszörppel szakadt félbe.		”, reluă firul întrerupt al discuţiei.
A beszélgetés, amint később kitudódott, Jézus Krisztusról folyt.		Era vorba, după cum s-a aflat mai târziu, despre Isus Cristos.
A szerkesztő ugyanis folyóirata következő számába nagy vallásellenes költeményt rendelt a költőnél.		Redactorul-şef îi comandase poetului pentru numărul următor al revistei un amplu poem antireligios.
Ivan Nyikolajevics a poémát meg is írta, mégpedig igen rövid idő alatt, de a szerkesztőnek, sajnos, nem tetszett.		Ivan Nikolaevici compusese poemul întrun timp foarte scurt, dar, din păcate, redactorul nu era câtuşi de puţin mulţumit de operă.
Hontalan nagyon sötét színekkel ecsetelte ugyan főhősét, vagyis Jézust, a szerkesztő szerint mégis át kellett írni az egészet.		Bezdomnîi zugrăvise personajul principal, adică pe Isus, în culori foarte sumbre, cu toate astea, după opinia redactorului, poemul trebuia refăcut.
Ezért most amolyan kiselőadást tartott a költőnek Jézus Krisztusról, hogy megmagyarázza műve alapvető hibáját.		Şi acum, Berlioz îi ţinea lui Ivan un fel de prelegere despre Isus, ca să-l convingă de greşeala de fond pe care acesta o comisese.
Nehéz eldönteni, hogy mi vitte tévútra Ivan Nyikolajevicset: tehetségének láttató ereje, vagy pedig az a körülmény, hogy fogalma sem volt a kérdésről, amelyről költeményét írta, de annyi bizonyos, hogy Jézusa, hogy is mondjam, hús-vér, eleven Jézussá sikeredett, aki azonban nem volt éppen megnyerő egyéniség.		Greu de spus cum ajunsese Ivan Nikolaevici la greşeala asta, poate din cauza forţei de sugestie a talentului său, ori a necunoaşterii totale a problemei? în orice caz, Isus apărea în poem viu, un Isus care a existat cu adevărat, numai, ce-i drept, plin de defecte.
Berlioz pedig azt igyekezett bizonygatni a költőnek, hogy a probléma nem az, hogy milyen volt Jézus, jó-e, rossz-e, hanem azt kell kimutatni: Jézus mint személy sohasem élt, minden róla szóló történet kitalálás, mítosz, semmi más.		Berlioz însă voia să-i demonstreze poetului că esenţial nu este dacă Isus a fost bun sau rău, ci că nu a fost pur şi simplu, toate istorisirile despre el fiind doar nişte născociri, un mit, şi nimic mai mult.
Megjegyzendő: a szerkesztő művelt, olvasott ember volt, s előadásában találóan hivatkozott az ókori történészekre, például a híres alexandriai historikusra, Filónra1 vagy a ragyogó műveltségű Josephus Flaviusra,2 akik soha egyetlen szóval sem említik Jézus létezését.		Se cuvine să arătăm că redactorul-şef era om citit, şi în prelegerea sa făcea cu multă iscusinţă referiri la istoricii din Antichitate, la Filon din Alexandria, de pildă, sau la sclipitorul erudit Iosif Flavius, care n-au pomenit niciodată despre existenţa lui Isus.
Átfogó tudásának hála, Mihail Alekszandrovics többek közt még azt is közölhette az ifjú költővel, hogy Tacitus híres Annales3-ei tizenötödik könyvében, annak is a negyvennegyedik fejezetében, a Jézus keresztre feszítéséről szóló mondat nem egyéb, mint késői betoldás, hamisítvány.		Dovedind o erudiţie remarcabilă, Mihail Alexandrovici îi spuse poetului, printre altele, că pasajul din Analele lui Tacit, cartea a cincisprezecea, capitolul 44, unde se vorbeşte despre supliciul lui Isus, nu este altceva decât un adaos fals, făcut mult mai târziu.
A költőnek mindez újdonság volt, figyelmesen hallgatta Mihail Alekszandrovicsot, reá függesztve csillogó zöld szemét, s csak nagy ritkán csuklott, halkan szidva a szörpöt.		Poetul, pentru care tot ceea ce-i împărtăşea redactorul-şef constituia ceva nou, îl asculta cu luare-aminte, fixându-l cu ochii săi verzi, plini de vioiciune, sughiţând doar la răstimpuri şi înjurând în surdină siropul de caise.
- Nincsen egyetlen keleti vallás - folytatta Berlioz -, amelyben egy szűz ne szülne istent.		— În Orient nu există religie, urmă Berlioz, în care să nu se spună, de regulă, că o fecioară neprihănită l-a adus pe lume pe Dumnezeu.
A keresztények nem találtak föl semmi újat, ugyanígy alkották meg Jézusukat, aki valójában sosem élt, sose létezett.		Creştinii, la rândul lor, fără să fi născocit ceva nou, l-au creat în acelaşi chip pe Isus al lor, care nu a existat în realitate.
Ezt kell kidomborítani a költeményben.		Ei bine, tocmai pe ideea asta trebuie să cadă accentul principal.
Berlioz magas tenorja ércesen szárnyalt a néptelen fasorban, és ahogy egyre mélyebben merészkedett a dzsungelbe, amelybe csak nagyon művelt ember hatolhat be nyaktörés kockázata nélkül, egyre több és több érdekes és hasznos adatot közölt az ifjú költővel az egyiptomi Oziriszről, Ég és Föld fiáról és istenéről, a föníciai Thammuzról, továbbá Mardukról, végül a kevésbé ismert, hatalmas Huitzilopochtliról, akit a mexikói aztékok hajdanában igen nagy tiszteletben részesítettek.		Vocea de tenor liric a lui Berlioz răsuna pe aleea pustie şi, pe măsură ce Mihail Alexandrovici se aventura într-un labirint în care numai un om foarte cult îşi putea permite să se aventureze fără riscul de a-şi frânge gâtul, poetul afla multe lucruri interesante şi instructive despre Osiris, bunul zeu egiptean, fiu al Cerului şi al Pământului, despre Famuz, zeul fenicienilor, despre Marduc, şi, în sfârşit, despre mai puţin cunoscutul Huitzi-Lopochi, cumplitul zeu, cândva atât de venerat de aztecii din Mexic.
És amikor Mihail Alekszandrovics fejtegetései során odáig jutott, hogy az aztékok tésztából is kicsiny Huitzilopochtli-figurákat gyúrtak - a fasorban feltűnt az első ember.		Chiar în timp ce Mihail Alexandrovici îi povestea poetului cum modelau aztecii din aluat figurina lui Huitzi-Lopochi, pe alee se ivi, în sfârşit, un om.
Utóbb, amikor - mi tűrés-tagadás - már késő volt, több intézmény is benyújtotta jelentésében ennek az embernek a személyleírását.		Ulterior, când, sincer vorbind, era prea târziu, diferite instituţii l-au descris pe omul cu pricina în câte o notiţă informativă, a căror confruntare nu putea să nu trezească uimirea.
E leírások összehasonlítása mindenkit meg kell hogy döbbentsen.		Astfel, în prima se spunea că era mic de stat, avea dinţi de aur şi şchiopăta de piciorul drept.
Az első például azt állítja, hogy a jövevény alacsony növésű volt, aranyfogai voltak, és a jobb lábára sántított.		În a doua, dimpotrivă, că era un uriaş, avea coroane de platină şi şchiopăta de piciorul stâng.
A második szerint óriási termetű volt, koronái platinából voltak, és bal lábára sántított.		A treia informa laconic că nu avea semne particulare.
A harmadik jelentés szűkszavúan közli, hogy a jövevénynek semmiféle különös ismertetőjele nem volt.		Suntem siliţi să recunoaştem că nici una din aceste mărturii nu e demnă de crezare.
A magunk részéről hozzá kell fűznünk, hogy egyik személyleírás sem ér egy hajítófát sem.		În primul rând, individul nu şchiopăta defel, nu era nici scund şi nici uriaş, ci, pur şi simplu, înalt.
Mindenekelőtt: az idegen egyik lábára sem sántított, s termetére nézve nem volt sem törpe, sem óriás, hanem egyszerűen magas.		În ce priveşte dinţii, în partea stângă avea coroane de platină, iar în dreapta — de aur.
Ami a fogát illeti: baloldalt platina koronái voltak, jobboldalt arany koronái.		Purta un costum scump, din stofă cenuşie, şi pantofi la culoare, de provenienţă străină.
Finom szürke öltönyt viselt, s lábán ugyanolyan színű külföldi cipőt.		Bereta cenuşie şi-o pusese falnic pe-o ureche, iar sub braţ ţinea un baston cu măciulie neagră, înfăţişând un cap de pudel.
Szürke sapkája hetykén félrevágva, hóna alatt nád sétapálca, melynek fekete fogantyúja pudlifejet formáz.		După aparenţă, avea vreo patruzeci şi ceva de ani.
Negyven-egynéhány évesnek látszik.		Era proaspăt bărbierit, brunet, cu gura cam strâmbă.
Szája kissé ferde.		Ochiul drept — negru, stângul — verde.
Arca simára borotvált.		Sprâncenele — negre, una mai pronunţat arcuită decât cealaltă, într-un cuvânt, un străin, om de pe alte meleaguri.
Haja barna.		Trecând prin dreptul băncii pe care şedeau redactorul-şef şi poetul, străinul îi privi cu coada ochiului, se opri un pic, apoi se aşeză pe banca vecină, la câţiva paşi de cei doi prieteni.
Jobb szeme fekete, a bal - hogy, hogy nem - zöld.		„Un neamţ.
Szemöldöke fekete, de az egyik magasabbra húzódott, mint a másik.		” îşi spuse Berlioz.
Egy szó, mint száz: külföldi.		„Englez.
A pad előtt elhaladva, amelyen a szerkesztő meg a költő ültek, az idegen rájuk sandított, majd megállt, és váratlanul leült a szomszédos padra, kétlépésnyire a beszélgetőktől.		gândi Bezdomnîi.
„Német” - állapította meg magában Berlioz.		Ia te uită!
„Angol - gondolta Hontalan.		Poartă m ănuşi!
- Nini, hogy nincs melege abban a kesztyűben!		Cum de nu moare de căldură!
” Az idegen végigjártatta tekintetét a tó körül magasló házak négyszögén, és észrevehető volt, hogy mindezt először látja, és fölkelti érdeklődését.		” Străinul aruncă o privire peste clădirile înalte ce formau un pătrat în jurul lacului şi se vedea cât de colo că se afla pentru întâia oară prin aceste locuri şi că-i stârneau interesul.
Előbb a felső emeleteket vizsgálgatta, melyeknek ablakaiban vakítóan tündökölt az alkonyodó s Berlioz számára mindörökre leáldozó nap, azután lejjebb tekintett, ahol az ablakok már estiesen elsötétültek; hunyorogva, leereszkedően elmosolyodott, két kezét sétapálcája fogantyújára tette, állát pedig kezére támasztotta.		Ochii i se opriră la etajele de sus, unde în geamurile ferestrelor se răsfrângea sclipirea soarelui care avea să-l părăsească pentru totdeauna pe Mihail Alexandrovici; apoi, străinul îşi mută privirea în jos, unde geamurile începeau să capete culorile amurgului, zâmbi condescendent şi ironic unui gând ascuns, făcu ochii mici, îşi puse mâinile pe măciulia bastonului şi-şi propti bărbia în ele.
Berlioz folytatta fejtegetéseit: - Mulatságosan, szatirikusan írod le például Jézusnak, isten fiának a születését, de a dolog csattanója az, hogy Jézus előtt már egy egész sereg istenfia született, mint például a fríg Attisz, a perzsa Mitrasz.		— Tu, Ivan, zise Berlioz, ai zugrăvit cu ironie şi foarte izbutit, de pildă, naşterea lui Isus, fiul lui Dumnezeu, dar buba e că încă înaintea lui Isus s-au născut un şir întreg de fii ai Domnului, ca, de pildă, Attis din Frigia.
Azazhogy pontosabban szólva, egyik sem született meg, egyik sem létezett, Jézus sem, és ezért neked Jézus születése vagy a háromkirályok jövetele helyett azokat a képtelen mendemondákat kellene leírnod, amelyek ezeket az eseményeket beharangozták.		Mai pe scurt, nici unul din ei, de fapt, nu s-a născut cu adevărat, n-a existat, după cum n-a existat nici Isus, şi se impune ca în loc să descrii naşterea lui Isus sau, să zicem, venirea magilor, să vorbeşti despre zvonurile stupide legate de această venire.
Mert így a költeményedből az sül ki, hogy Jézus valóban megszületett!		Altfel, din povestirea ta reiese că Isus s-a născut într-adevăr!
.		.
Hontalan visszatartotta a lélegzetét, hogy megpróbálja elfojtani csuklását, de csak annál kínosabban, hangosabban csuklott; Berlioz pedig abban a pillanatban elhallgatott, mert az idegen felállt, és odalépett hozzájuk.		Bezdomnîi încercă s ă-şi curme sughiţul care-l secătuise de puteri; îşi opri răsuflarea, dar asta-l făcu să sughiţă mai chinuitor şi mai zgomotos; în aceeaşi clipă Berlioz îşi întrerupse prelegerea, întrucât străinul se ridică deodată şi veni spre cei doi scriitori, care-l priveau miraţi.
Mind a ketten meglepetten néztek fel rá.		— Vă rog să m ă iertaţi, vorbi omul cu accent străin, dar fără a stâlci cuvintele, că-mi permit, deşi nu ne cunoaştem, însă obiectul discuţiei dumneavoastră ştiinţifice este atât de interesant, încât.
- Bocsássák meg, kérem, hogy ismeretlenül megszólítom önöket - kezdte a jövevény idegenszerű kiejtéssel, de korrekt szóhasználattal -, tudós beszélgetésük témája azonban annyira érdekel, hogy.		Astfel vorbind, îşi scoase politicos bereta, şi celor doi prieteni nu le mai rămase altceva de făcut decât să se ridice şi să-l salute.
Udvariasan lekapta sapkáját, s így a két jó barát is - mit volt mit tennie - felállt, s meghajolt.		„Mai degrabă-i francez.
„Nem, mégis inkább francia.		” gândi Berlioz.
” - gondolta Berlioz.		„O fi polonez?
„Alighanem lengyel.		.
” - gondolta Hontalan.		” gândi Bezdomnîi.
Hozzá kell tennünk, hogy a költő a legelső pillanattól fogva utálta az idegent, Berlioznak ezzel szemben tetszett, azazhogy, ha nem is tetszett, de.		Se cuvine să adăugăm că străinul îi făcu poetului o impresie foarte proastă de cum deschise gura; în schimb lui Berlioz îi plăcu; de fapt, nu asta este expresia potrivită, ci, cum să zic.
hogy is mondjam.		Îi stârni curiozitatea.
fölkeltette érdeklődését.		— Îmi îngăduiţi să mă aşez lângă dumneavoastră?
- Megengedik, hogy ide üljek?		zise politicos străinul, şi cei doi, mai mult în silă, îi făcură loc între ei, iar omul se instală sprinten la mijloc, intrând direct în discuţie.
- kérdezte az idegen udvariasan, és a két jó barát önkéntelenül kissé félrehúzódott a padon, mire az idegen fürgén közéjük telepedett, és nyomban beszélni kezdett.		Dacă am auzit bine, aţi binevoit să afirmaţi că Isus nu a existat?
- Ha nem tévedek, azt tetszett mondani, hogy Jézus sosem létezett?		întrebă el, fixându-l pe Berlioz cu ochiul stâng — cel verde.
- fordult Berliozhoz, s rávillantotta zöld színű bal szemét.		— Da, aţi auzit bine, confirmă reverenţios Berlioz, tocmai asta spuneam.
- Jól hallotta, kérem - válaszolta udvariasan Berlioz.		— Ah, ce interesant!
- Valóban azt mondtam.		exclamă străinul.
- Milyen érdekes!		„Ce dracu o fi vrând şi ăsta?
- kiáltott fel az idegen.		” se întrebă Bezdomnîi, încruntându-se.
„Mi az ördögöt akarhat ez tőlünk?		— Şi dumneavoastră eraţi de acord?
” - gondolta Hontalan bosszúsan, de az idegen máris feléje fordult: - És ön egyetért ezzel az állítással?		se informă necunoscutul, întorcându-se spre Bezdomnîi.
- érdeklődött az idegen, miközben jobbra fordult, Hontalanhoz intézve szavait.		— Sută-n sută!
- Száz százalékig!		confirmă poetul, căruia îi plăcea să se exprime colorat şi în metafore.
- válaszolta a költő, mert szerette a pontos és félreérthetetlen megállapításokat.		— Uimitor!
- Bámulatos!		exclamă interlocutorul nepoftit şi, privind cu precauţie în jur şi coborându-şi vocea gravă, urmă: Iertaţi-mă că vă plictisesc atâta, dar, după cum am înţeles, dumneavoastră, pe deasupra, nu credeţi nici în Dumnezeu?
- kiáltott fel a hívatlan társ, majd lopva körülnézett, s mély hangját lehalkítva folytatta: - Bocsássanak meg a tolakodásomért, de ha jól értettem, önök ezenfelül istenben sem hisznek?		Spunând aceasta, făcu nişte ochi speriaţi şi adăugă: Vă jur că n-am să suflu o vorbă nimănui!
- És riadtan kikerekedő szemmel hozzátette: - Esküszöm, nem árulom el senkinek!		— Da, nu credem în Dumnezeu, confirmă Berlioz cu o umbră de zâmbet pe buze, amuzat de spaima turistului străin, dar despre asta se poate vorbi liber, cu voce tare.
- Valóban nem hiszünk istenben - válaszolt Berlioz, a külföldi riadalmán mosolyogva.		Străinul se lăsă pe speteaza băncii şi întrebă cu glas piţigăiat, de curios ce era: — Sunteţi atei?
- De erről teljes nyíltsággal beszélhetünk.		!
Az idegen hátradőlt a padon, és örömében szinte visítva kérdezte: - Önök ateisták?		— Da, suntem atei, răspunse zâmbind Berlioz, iar Bezdomnîi gândi, înfuriindu-se: „Ian te uită cum se ţine scai de noi şmecherul ăsta din străinătăţuri!
- Igen, ateisták vagyunk - felelte Berlioz, Hontalan pedig magában dohogott: „No, ez is jól ránk akaszkodott, ez a külföldi golyhó!		” — O, e încântător!
” - Ó, hát ez igazán elragadó!		strigă uimitorul personaj, răsucindu-şi capul când la dreapta, când la stânga şi măsurându-i cu privirea pe cei doi literaţi.
- lelkendezett a furcsa idegen, és fejét ide-oda forgatva nézett felváltva hol egyikükre, hol másikukra.		— În ţara noastră, ateismul nu mai miră pe nimeni, remarcă Berlioz cu politeţe diplomatică.
- A mi országunkban az ateizmus cseppet sem meglepő jelenség - magyarázta Berlioz diplomatikus udvariassággal.		Marea majoritate a populaţiei noastre, devenind conştientă, de mult nu mai crede în poveştile cu Dumnezeu.
- Minálunk a lakosság többsége már réges-régen tudatosan elvetette az istenről szóló meséket.		Aici, străinul făcu următoarea figură: se ridică în picioare şi îi strânse mâna redactorului-şef, uluit, însoţindu-şi gestul cu cuvintele: — Daţi-mi voie să vă mulţumesc din tot sufletul!
Az idegen ekkor különös dolgot művelt: felállt, és melegen megszorította a hüledező szerkesztő kezét, e szavakkal: - Engedje meg, hogy szívből jövő köszönetemet fejezzem ki!		— Pentru ce, mă rog, îi mulţumiţi?
- Mit köszön meg neki?		se interesă Bezdomnîi, clipind des din ochi.
- tudakolta Hontalan pislogva.		— Pentru informaţia extrem de valoroasă şi deosebit de interesantă pentru mine, care călătoresc, îl lămuri ciudatul străin ridicând semnificativ degetul arătător.
- Ezt a rendkívül fontos információt, amely engem mint külföldi turistát módfelett érdekel válaszolta az idegen csudabogár, jelentőségteljesen fölemelve mutatóujját.		Informaţia importantă făcuse, după cât se vedea, într-adevăr, o impresie puternică asupra turistului, deoarece-şi roti ochii speriaţi peste case, de teamă parcă să nu apară cumva la fiecare fereastră câte un ateu.
A fontos információ láthatóan mély benyomást tett rá: riadtan tekintett körül, mintha azt várná, hogy minden háznak minden ablakából egy-egy ateista néz le reá.		„Nu, nu-i englez”, hotărî Berlioz, iar Bezdomnîi se întrebă: „Interesant, unde-o fi învăţat să turuie aşa ruseşte?
„Nem, mégse lehet angol!		” şi se încruntă din nou.
” - gondolta Berlioz, Hontalan pedig ekképpen tűnődött: „Vajon hol tanult meg ilyen jól oroszul?		— Dar permiteţi-mi să vă pun o întrebare, urmă noul sosit, după câteva clipe de neliniştită cugetare, cum rămâne cu demonstrarea existenţei lui Dumnezeu, cu argumentele, care, după cum se ştie, sunt exact cinci la număr?
” És még jobban elkomorult.		— Din păcate, răspunse compătimitor Berlioz, nici unul din aceste argumente nu face doi bani, şi omenirea le-a trecut de mult la arhivă.
- Engedjenek meg még egy kérdést - folytatta most az idegen vendég, némi izgatott töprengés után.		Sunteţi, cred, de acord că, raţional, nu poate fi vorba de nici o demonstrare a existenţei lui Dumnezeu.
- Mit kezdjünk isten létének bizonyítékaival, melyeknek száma köztudomásúan: öt?		— Bravo!
Berlioz elnézően, sajnálkozva mosolygott: - Ajjaj!		strigă străinul.
Egyik bizonyíték sem ér semmit, az emberiség ezeket réges-rég a lomtárba tette.		Bravo!
Elvégre önnek is el kell ismernie, hogy a józan ész határain belül isten létét semmivel sem lehet bizonyítani.		Aţi reprodus întocmai ideea bătrânului şi neobositului Immanuel, cu privire la această temă.
- Bravó!		Dar iată nostimada: el a dărâmat cu desăvârşire toate cele cinci argumente, ca apoi, râzând parcă de sine însuşi, să emită un al şaselea, al său personal.
- kiáltott fel az idegen.		— Nici argumentul lui Kant, obiectă cu un zâmbet subtil eruditul redactor-şef, nu este convingător.
- Bravó!		Nu degeaba spune Schiller că raţionamentul lui Kant în această problemă îi poate satisface numai pe sclavi, iar Strauss râdea pur şi simplu de acest argument.
Ön teljes egészében megismétli a nyughatatlan vén Immanuel véleményét erről a kérdésről.		În timp ce vorbea, Berlioz se întreba în sine: „Cine-o fi totuşi tipul ăsta?
De most jön a legnagyobb kuriózum: az öreg előbb megdöntötte mind az öt bizonyítékot, és aztán, mintegy magamagából csúfot űzve, ő maga felállított egy hatodikat.		Şi cum de vorbeşte atât de bine ruseşte?
- Kant4 bizonyítéka sem meggyőző - válaszolta finom mosollyal a művelt szerkesztő.		” — Pentru argumentele lui, Kant ăsta ar merita băgat pe vreo trei ani la răcoare, la Solovki!
- Nemhiába mondta Schiller, hogy Kant okoskodása erről a kérdésről csak rabszolgákat elégíthet ki, Strauss5 pedig egyenesen kinevette ezt a hatodik bizonyítékot.		trânti, din senin, Ivan Nikolaevici.
Így beszélt Berlioz, s közben így tűnődött magában: „Mégis, ki lehet ez az illető?		— Ivan!
És miért beszél olyan jól oroszul?		şopti stânjenit Berlioz.
” - Legjobb volna, ha azt a Kantot vagy két-három esztendőre diliházba csuknák ezért az elmefuttatásáért!		Dar propunerea de a-l expedia pe Kant la Solovki nu avu darul să-l uimească pe necunoscut, ci, dimpotrivă, îl făcu să se extazieze.
- rikkantotta váratlanul Ivan Nyikolajevics.		— Exact, exact, vocifera el, şi ochiul stâng, cel verde, cu care îl fixa pe Berlioz, scapără.
- De Ivan!		Acolo îi e locul!
- korholta Berlioz zavartan, halkan.		Că doar i-am zis eu atunci, la dejun: „Orice aţi spune, domnule profesor, aţi născocit ceva ce nu stă în picioare.
Az idegent azonban nem botránkoztatta meg a javaslat, hogy Kantot elmegyógyintézetbe kéne csukni, sőt ellenkezőleg, elragadtatottan helyeselt.		O fi, poate, inteligent, însă prea-i de neînţeles.
- Úgy van, úgy van!		Lumea o să facă haz pe seama dumneavoastră.
- kiáltotta, és Berlioz felé fordított zöld bal szeme lelkesen csillant fel.		” Berlioz holbă ochii de uimire.
Ott volna a helye!		„La dejun?
Mondtam is neki akkor a villásreggelinél: „Már engedje meg, professzor uram, de valami nagyon zavarosat tetszett kifundálni.		.
Okosnak lehet, hogy okos, de roppantul érthetetlen.		I-a zis lui Kant?
Ezért még ki fogják csúfolni.		!
” Berlioz kimeresztette a szemét: „Villásreggelinél?		.
Kantnak?		Ce tot îndrugă ăsta?
.		” se întrebă el.
Mit zagyvál ez összevissza?		— Numai că, urmă străinul, adresându-se poetului, fără să se simtă jenat de mirarea lui Berlioz, nu-i cu putinţă să fie trimis la Solovki, dat fiind că de o sută de ani şi mai bine bătrânul sălăşluieşte pe meleaguri mult mai îndepărtate decât Solovki şi nu poate fi scos de acolo cu nici un chip — vă asigur.
” hüledezett.		— Păcat!
- Diliházba azonban nem lehet őt csukatni - folytatta a külhoni férfiú a költőhöz fordulva, s Berlioz hüledezésével mit sem törődve -, azon egyszerű oknál fogva, hogy már több mint száz esztendeje elköltözött egy igen távoli vidékre, és onnét semmi módon nem lehet őt előszedni.		replică arţăgos poetul.
- Elég baj!		— Şi mie îmi pare rău, se declară de acord necunoscutul, şi ochiul îi scapără.
- jegyezte meg a kötekedő költő.		Mă nelinişteşte însă un lucru: dacă Dumnezeu nu există, atunci se pune întrebarea: cine îndrumă viaţa omului şi, în general, toată rânduiala de pe pământ?
- Bizony, én is sajnálom!		— Omul le îndrumă pe toate, se grăbi Bezdomnîi să dea un răspuns răspicat la această chestiune, ce-i drept, nu prea clară.
- felelte az idegen szikrázó szemmel, majd így folytatta: - Engem azonban a következő kérdés foglalkoztat: ha isten nincs, akkor vajon ki irányítja az ember életét, és általában a földi eseményeket?		— Să-mi fie cu iertare, obiectă blând necunoscutul, ca să îndrumi, trebuie să ai un plan cât de cât exact pentru o perioadă mai lungă de timp.
- Maga az ember irányítja - sietett a válasszal Hontalan; kissé ingerült volt a hangja, mert nem egészen értette a kérdést.		Or, daţi-mi voie să v ă întreb, cum poate îndruma omul lucrurile, când el nu numai că nu-i în stare să întocmească un asemenea plan, chiar şi pentru un timp derizoriu de scurt, să zicem, de o mie de ani, dar nici măcar să garanteze pentru ziua de mâine a propriei lui persoane?
- Bocsánat - mondta az ismeretlen szelíden.		într-adevăr — aici necunoscutul se întoarse spre Berlioz — închipuiţi-vă că dumneavoastră, de pildă, o să-ncepeţi să îndrumaţi, să dispuneţi de dumneavoastră şi de alţii, într-un cuvânt, ca să zic aşa, să prindeţi gust, şi deodată.
- Ahhoz, hogy valaki irányítson, szükséges, hogy pontos tervekkel rendelkezzék valamelyes nem túlságosan rövid időszakra.		faceţi.
Engedje meg mármost, hogy megkérdezzem: hogyan irányíthatja az ember a földi dolgokat, ha még nevetségesen rövid időre, nos mondjuk, egy ezredévre sem készíthet tervet.		he.
de ez még semmi: hiszen a saját holnapjáért sem kezeskedhet!		he.
Képzelje el például - az ismeretlen Berliozhoz fordult -, hogy ön, mondjuk, elkezdi irányítani a dolgokat, dirigálja embertársai életét meg a sajátját, egyre jobban rájön az ízére, amint mondani szokás, és akkor egyszer csak.		un cancer la plămâni.
hm-hm.		Spunând aceasta, străinul zâmbi dulce, ca şi cum gândul la cancerul pulmonar îi făcea plăcere.
tüdőszarkómája támad - itt az idegen bensőségesen elmosolyodott, mintha a szarkóma említése különös elégtétellel töltené el -, igen, tüdőszarkómája - ismételte a hangzatos szót, kandúr módra hunyorogva -, és ezzel befellegzett az irányításának!		Da, un cancer.
Senkinek a sorsa nem érdekli többé, csakis a sajátja.		repetă el cuvântul răsunător, îngustându-şi ochii ca un motan, şi iată c ă s-a isprăvit cu îndrumarea dumneavoastră!
Családja hazudozni kezd.		.
Ön rosszat sejtve egyik tudós orvostól a másikhoz szalad, majd kuruzslókat keres fel, a végén tán jósnőket is.		Nu vă mai interesează nimic altceva decât propria dumneavoastră soartă.
Mind a három egyformán céltalan, amint ön is tudja.		Rudele încep să vă mintă în faţă.
Hamarosan elérkezik a tragikus vég: az, aki nemrég még azt hitte, hogy irányít, mozdulatlan fekszik egy faládában, s a hátramaradók, belátván, hogy hasznát többé nem vehetik, elégetik a kemencében.		Simţind că nu-i a bine, consultaţi urgent medicii, apoi apelaţi la şarlatani şi uneori, chiar şi la ghicitoare.
De van még ennél is rosszabb: az ember például Kiszlovodszkba készül - az idegen ismét Berliozra sandított -, ez aztán igazán kicsiségnek látszik, de még ezt sem tudja megvalósítani, mert hogy, hogy nem, egyszer csak elbotlik, és a villamos alá esik!		Toate acestea sunt lipsite de sens, o ştiţi şi dumneavoastră foarte bine.
Azt állítja, hogy ezt is ő maga rendelte így?		Deznodământul este tragic: cel care, mai ieri, socotea că îndrumă, conduce — se pomeneşte dintr-o dată întins ţeapăn într-o cutie de lemn, iar cei din jur, dându-şi seama că nu mai e bun de nimic, îl ard într-un cuptor.
Nem helyesebb-e vajon azt hinni, hogy valaki más rendelkezett?		Dar se poate întâmpla şi mai rău: îşi pune omul în gând să plece la Kislovodsk — străinul îl aţinteşte printre gene pe Berlioz — un lucru dintre cele mai banale, s-ar părea, uşor de realizat, dar nici asta nu izbuteşte să facă, pentru că, aşa, din pricini neştiute, alunecă pe neaşteptate şi nimereşte sub roţile unui tramvai!
- És az ismeretlen furcsán, kajánul felnevetett.		Puteţi susţine că a îndrumat chiar el lucrurile în felul ăsta?
Berlioz figyelmesen hallgatta a kellemetlen előadást a szarkómáról meg a villamosról, és homályos aggodalom kezdte gyötörni.		Nu ar fi mai corect să credem că altcineva a decis în privinţa lui?
„Ez nem külföldi.		La aceste cuvinte, necunoscutul chicoti din caleafară de ciudat.
nem idegen - gondolta magában.		Berlioz ascultase cum nu se poate mai atent povestea neplăcută despre cancer şi tramvai şi începură s ă-l chinuiască nişte gânduri confuze, alarmante.
Rendkívül furcsa alak.		„Ăsta nu-i străin.
de vajon mi fán terem?		Nu-i venit de peste hotare.
” - Úgy látom, szeretne rágyújtani!		Îşi spunea el, e un individ cum nu se poate mai bizar.
- fordult az ismeretlen most váratlanul Hontalanhoz.		Dar mă întreb, totuşi, cine e?
Milyen cigarettát akar?		.
- Mért, olyan sokféle van magánál?		” — Doriţi o ţigară, nu-i aşa?
- kérdezte a költő barátságtalanul, mert valóban elfogyott a cigarettája.		îl întrebă deodată necunoscutul pe Bezdomnîi.
- Milyent óhajt?		Ce marcă preferaţi?
- ismételte az idegen.		— Aveţi la alegere?
- Hát, Márkát - vetette oda Hontalan.		îl întrebă posomorât poetul, care-şi terminase ţigările.
Az ismeretlen fürgén elővette zsebéből cigarettatárcáját, és odakínálta a költőnek: - Parancsoljon, Márka.		— Din care preferaţi?
A költőt meg a szerkesztőt nem is az körülmény döbbentette meg a legjobban, hogy a tárcában történetesen épp a kívánt cigaretta volt található, hanem maga a cigarettatárca.		repetă necunoscutul.
Óriási méretű, színarany tárca volt, s tetején - mikor gazdája kinyitotta - briliánsokból kirakott háromszög villant kék-fehér tűzzel.		— Ei bine, „Marca noastră”, îl informă, furios, Bezdomnîi.
A két irodalmár ekkor kétfélét gondolt: „Mégis külföldi!		Necunoscutul scoase numaidecât din buzunar portţigaretul şi-l oferi lui Bezdomnîi.
” - vélekedett Berlioz, Hontalan pedig ilyesformán hüledezett: „Ejha, mi az ördög!		— Poftim, serviţi „Marca noastră”.
.		Pe cei doi literaţi îi ului nu atât faptul că în portţigaret se găseau tocmai ţigările „Marca noastră”, cât portţigaretul în sine.
” A költő és a tárcatulajdonos rágyújtottak, a nem dohányos Berlioz visszautasította, ekképpen morfondírozott magában: „Majd olyasformán válaszolok neki, hogy: igen, az ember halandó, ezt senki sem tagadja.		Era uriaş, din aur fin, şi pe capacul lui, când îl deschise, sclipi flacăra albastră a unui triunghi din briliante.
Mindazonáltal.		Aici, literaţii cugetară, fiecare în felul său.
” De még végiggondolni sem ért rá, amikor az idegen megszólalt: - Valóban, az ember halandó, de nem ez a legnagyobb baj.		Berlioz: „Da, e un străin”, iar Bezdomnîi: „Ian te uită, al naibii!
A baj az, hogy néha hirtelenváratlan halandó, ez a bökkenő.		” Poetul şi cu posesorul portţigaretului îşi aprinseră câte o ţigară, iar Berlioz, nefiind fumător, refuză.
Általában senki sem mondhatja meg, hogy mit csinál ma este.		„Va trebui să-i ripostez cam aşa, hotărî Berlioz: da, omul este muritor, nimeni nu neagă acest lucru.
„Valahogy igen furán csűri-csavarja a dolgot” - gondolta Berlioz, és így válaszolt: - No, ez azért mégiscsak túlzás.		Dar adevărul e că.
A mai estét azért több-kevesebb pontossággal meg tudom mondani előre.		” Nu apucă s ă rostească aceste cuvinte, că vorbi străinul: — Da, omul este muritor, dar asta n-ar fi încă nimic.
Kivéve persze, ha a Bronnaján a fejemre esik egy tégla.		Rău e că lucrurile se petrec uneori subit — aici e clenciul!
- A téglának ehhez semmi köze - vágott szavába nyomatékosan az ismeretlen.		Şi că, în general, el nu-i în stare să spună nici măcar ce va face astă-seară!
- A tégla magától sose esik senkinek a fejére.		„Ce mod absurd de a aborda chestiunea.
Önt pedig semmiképpen sem fenyegeti, azt elhiheti nekem.		” gândi Berlioz şi ripostă: — Ei, asta-i cam exagerat.
Ön másféle halállal fog meghalni.		Cât priveşte seara de astăzi, ştiu mai mult sau mai puţin exact cum va decurge.
- Talán bizony még azt is tudja, hogy milyennel?		Se înţelege de la sine că, dacă o iau pe strada Bronnaia, şi acolo o să-mi cadă o cărămidă în cap.
- tudakolta Berlioz nagyon is természetes iróniával, egyre jobban belemelegedve a különös társalgásba.		— Aşa, din senin, cărămida nu cade în cap nimănui niciodată, îl întrerupse pe un ton categoric necunoscutul.
- Megmondaná?		În ce mă priveşte, vă asigur că ea nu vă ameninţă în nici un caz.
- Szívesen - válaszolta az ismeretlen.		Dumneavoastră o să muriţi de altă moarte.
Fürkésző pillantással végigmérte Berliozt, mintha öltönyt készülne varrni neki, aztán efféléket mormolt: „Egy, kettő.		— Ştiţi, poate, de ce moarte anume?
Mercurius a második házban.		se interesă Berlioz cu o ironie cum nu se poate mai firească, antrenându-se într-o discuţie într-adevăr stupidă.
a hold eltűnt.		Naţi vrea să-mi spuneţi şi mie?
hat, szerencsétlenség, este.		— Cu plăcere, se grăbi să încuviinţeze străinul.
hét.		Îl măsură pe Berlioz cu privirea, ca şi când s-ar fi pregătit să-i coasă un costum de haine, mormăi printre dinţi: „Unu, doi.
” - végül fennhangon, örvendezve kijelentette: - Levágják a fejét!		Mercur se află în a doua casă.
Hontalan mérgesen, hüledezve meredt az ismeretlenre, Berlioz pedig fancsali mosollyal kérdezte: - Úgy, és ki vágja le a fejemet?		luna s-a dus.
Ellenségek?		şase — nenorocire.
Intervenciósok?		seara — şapte.
- Nem, egy fiatal orosz nő.		” — după care declară cu glas tare, plin de voioşie: O să vi se taie capul!
Komszomol-tag.		Bezdomnîi, turbat de furie, se holbă la obraznicul necunoscut, iar Berlioz îl întrebă, zâmbind strâmb: — Şi cine anume o va face?
- Hm.		Duşmanii?
- hördült fel Berlioz, akit mértéken felül bosszantott az ismeretlen idétlen tréfája.		Intervenţioniştii?
Már bocsásson meg, de ez azért nem nagyon valószínű.		— Nu, urmă r ăspunsul, o rusoaică, o comsomolistă.
- Én is kérem, bocsásson meg nekem - válaszolta az ismeretlen -, de ez a színtiszta igazság.		— Hm.
Már az imént is szerettem volna megkérdezni, mit szándékozik csinálni ma este, amennyiben nem titok?		mârâi Berlioz, enervat de gluma necunoscutului; asta, vă rog să mă scuzaţi, e puţin probabil.
- Semmiféle titok nincs benne.		— Şi pe mine vă rog să mă scuzaţi, sări străinul, însă aşa stau lucrurile.
Most hazamegyek a Szadovajára, este tízkor pedig ülést tartunk a TÖMEGÍR-ben, és én fogok elnökölni.		Daţi-mi voie să vă întreb ce faceţi în seara asta, dacă nu e un secret?
- Ez, sajnos, lehetetlen - jelentette ki az idegen határozottan.		— Nu-i nici un secret.
- És miért, ha szabad kérdeznem?		De aici mă duc pe acasă, în strada Sadovaia, apoi voi prezida o şedinţă la zece seara, la Massolit.
- Azért - felelte az idegen, és hunyorogva nézett fel az égre, ahol fekete madarak keringtek nesztelenül, az esti hűvösség előérzetében -, azért, mert Annuska már megvette a napraforgóolajat, sőt nemcsak megvette, hanem ki is öntötte.		— Nu, asta n-o să se întâmple în nici un caz!
Az ülést ezek szerint nem fogják megtartani.		rosti străinul cu o neclintită convingere.
A hársak alatt síri csend támadt, ami nem is csoda.		— De ce, mă rog?
- Már engedje meg.		— Pentru că, urmă el, aţintindu-şi ochii îngustaţi spre cer, unde, presimţind răcoarea serii, păsări întunecate însăilau neauzit bolta, pentru că Annuşka a şi cumpărat uleiul de floarea-soarelui, şi nu numai că l-a cumpărat, dar l-a şi vărsat.
- kezdte Berlioz hosszú hallgatás után, és értetlenül meredt az idegenre, aki ennyi badarságot hord össze -, hogy kerül ide a napraforgóolaj.		Aşa că şedinţa nu va mai avea loc.
és miféle Annuskáról van szó?		După aceste cuvinte, e de la sine înţeles că în umbra teilor se lăsă tăcerea.
- Majd én megmondom, hogy kerül ide a napraforgóolaj - szólt közbe Hontalan, aki nyilván eltökélte, hogy hadat üzen a tolakodó idegennek.		— Iertaţi-mă, se interesă după o scurtă pauză Berlioz, uitându-se uluit la străinul care îndrugase verzi şi uscate, ce amestec au în treaba asta uleiul de floarea-soarelui.
- Nem fordult elő önnel életében, polgártárs, hogy elmegyógyintézetbe csukták?		şi numita Annuşka?
- De Ivan!		— Îţi spun eu ce amestec au, sări deodată Bezdomnîi, hotărât, se vede, să declare război interlocutorului nepoftit.
- korholta barátját Mihail Alekszandrovics.		Aţi avut vreodată prilejul, cetăţene, să vă aflaţi într-un spital de alienaţi?
Az idegen azonban egyáltalán nem sértődött meg, vígan kurjantotta: - Dehogynem!		— Ivan!
Nem is egyszer!		.
- mondta nevetve, de a szemét, amely nem nevetett, ezenközben egy pillanatra sem vette le a költőről.		exclamă încet Mihail Alexandrovici.
- Hol nem jártam én már életemben!		Străinul însă nu se simţi ofensat câtuşi de puţin, ci râse cu poftă.
Csak azt sajnálom, hogy nem értem rá megtudakolni a professzortól, mi az a szkizofrénia.		— Am fost, am fost, şi nu o dată!
Ezt már önnek személyesen kell tőle megkérdeznie, Ivan Nyikolajevics!		strigă el, tot râzând, dar fără să-şi ia privirea gravă de la poet.
- Honnét tudja a nevemet?		Unde n-am fost eu!
- Már engedje meg, Ivan Nyikolajevics, ki ne ismerné magát?		Păcat numai că nu m-am învrednicit să mă documentez la profesorul psihiatru despre schizofrenie.
- Azzal az idegen előhúzta zsebéből a Lityeraturnaja Gazeta6 előző napi számát, s Ivan Nyikolajevics az első lapon megpillantotta saját fényképét, alatta pedig a verseit.		Aşa că, vedeţi, Ivan Nikolaevici, interesaţi-vă personal la dânsul ce înseamnă asta!
Hírnév és népszerűség e tegnap még olyannyira örvendetes bizonyítéka azonban most egy cseppet sem tette boldoggá.		— De unde-mi ştiţi numele?
- Bocsánat, nem tudna várni egy pillanatig?		— Vai de mine, Ivan Nikolaevici, dar cine nu vă cunoaşte?
- kérdezte elboruló arccal.		Spunând aceasta, străinul scoase din buzunar numărul din Literaturnaia Gazeta apărut în ajun, şi Ivan Nikolaevici îşi văzu pe prima pagină portretul, iar dedesubt — versurile.
- Szeretnék valamit mondani a barátomnak.		Dar această m ărturie a gloriei şi popularităţii ce-l bucurase încă mai ieri de astă dată nu-l încânta deloc.
- Hogyne, tessék csak!		— Scuzaţi, vă rog, zise el, întunecându-se la faţă.
- mondta előzékenyen az ismeretlen.		Puteţi să ne aşteptaţi o clipă?
- Olyan kellemes itt a hársfák alatt, és igazán nem sietek sehová.		Trebuie să-i spun o vorbă tovarăşului meu.
A költő ezalatt félrehúzta Berliozt: - Ide hallgass, Misa!		— Cu plăcere!
- suttogta.		E atât de bine aici, sub tei, exclamă necunoscutul.
- Ez az alak nem turista, hanem kém.		Şi, fiindcă veni vorba, nu mă grăbesc defel.
Orosz emigráns, aki idemerészkedett.		— Iată ce-i, Mişa, şopti poetul, trăgându-l pe Berlioz deoparte, ăsta nu-i turist străin, ci spion.
Szólítsd fel, hogy igazolja magát, másképp meglóg.		E emigrant rus, care s-a strecurat în ţară.
- Azt hiszed?		Ia cere-i actele, altfel ne scapă.
- kérdezte Berlioz idegesen, s magában hozzátette: „Ivannak alighanem igaza van.		— Crezi?
” - Higgyél nekem - suttogta tovább a költő.		rosti în şoaptă, alarmat, redactorul-şef, şi în sinea lui: „Să ştii că are dreptate.
- Hülyének tetteti magát, hogy kifaggasson.		” — Poţi să mă crezi, îi hârâi în ureche poetul; face pe prostul ca să ne tragă de limbă.
Hallod, milyen jól beszél oroszul!		Ai auzit doar cum vorbeşte ruseşte.
- Közben az idegen felé sandított, attól félt, hogy megszökik.		Poetul îi tot dădea înainte, urmărindu-l cu coada ochiului pe necunoscut, ca nu cumva acesta să dispară.
- Gyere, tartóztassuk fel, nehogy meglógjon.		— Hai să punem mâna pe el, că de nu, o şterge.
És kézen fogva odarángatta Berliozt a padhoz.		Şi-l trase pe Berlioz spre banca unde-l lăsaseră pe străin.
Az idegen időközben felállt a lócáról, sötétszürke kötésű könyvecskét, erős papírból készült borítékot és névjegyet tartott a kezében.		Acesta nu mai şedea.
- Bocsássanak meg, hogy a vita hevében elfelejtettem bemutatkozni.		Se ridicase în picioare şi-i aştepta ţinând în mână un carneţel cu scoarţe cenuşii, un plic elegant şi o carte de vizită.
Tessék, itt a névjegyem, az útlevelem és a meghívólevelem, hogy jöjjek Moszkvába konzultánsnak - mondta nyomatékosan, és farkasszemet nézett a két irodalmárral.		— Iertaţi-mă, vă rog, în focul discuţiei noastre am uitat să m ă prezint.
Barátaink zavarba estek.		Poftiţi cartea mea de vizită, paşaportul şi invitaţia de a veni la Moscova pentru o consultaţie, rosti necunoscutul, convingător, aruncând o privire sfredelitoare celor doi literaţi.
„Az ördögbe is, mindent hallott.		Aceştia se simţiră jenaţi.
” - gondolta Berlioz, és udvarias kézmozdulattal jelezte, hogy nem kíváncsi a bemutatott dokumentumokra.		„Drace, a auzit tot.
Mialatt az idegen odakínálta őket a szerkesztőnek, a költőnek sikerült meglátnia a névjegyen az idegenszerű betűkkel nyomott „professzor” szót, és családnevének kezdőbetűjét: „W.		”, gândi Berlioz şi, printr-un gest plin de politeţe, îi dădu să înţeleagă că nu este necesar să-şi prezinte actele; în timp ce străinul i le vâra sub nas redactorului-şef, poetul apucă să citească pe cartea de vizită, scris cu litere latine, cuvântul „profesor” şi litera majusculă cu care începea numele — un „W”.
”- Örvendek a szerencsének - mormolta ezalatt a szerkesztő zavartan, és az idegen zsebre vágta iratait.		— Îmi face plăcere să vă cunosc, mormăi între timp redactorul-şef, fâstâcit, şi necunoscutul băgă actele din nou în buzunar.
A kapcsolat ilyesformán legalizálódott, s mind a hárman visszaültek a padra.		Relaţiile fiind astfel restabilite, toţi trei se instalară din nou pe bancă.
- Önt tehát konzultánsi minőségben hívták meg hozzánk, professzor?		— Aţi fost invitat la noi în calitate de consultant, profesore?
- tudakolta Berlioz.		îl întrebă Berlioz.
- Igen.		— Da, în calitate de consultant.
- Ön német?		— Sunteţi german?
- kérdezte Hontalan.		se informă Bezdomnîi.
- Márminthogy én?		— E-e-u?
- A professzor gondolkodóba esett.		.
- Igen, talán német vagyok.		făcu profesorul, căzând deodată pe gânduri.
- De kitűnően beszél oroszul - jegyezte meg Hontalan.		Da, aş putea zice că sunt german, confirmă el în cele din urmă.
- Ó, általában poliglott vagyok, számos nyelven beszélek.		— Vorbiţi straşnic ruseşte, remarcă Bezdomnîi.
- És mi a szakmája?		— O, sunt poliglot, cunosc foarte multe limbi, preciză profesorul.
- kérdezte Berlioz.		— Şi ce specialitate aveţi?
- A fekete mágia szakembere vagyok.		întrebă, curios, Berlioz.
„Nesze neked!		— M-am specializat în magia neagră.
” - kattant valami Mihail Alekszandrovics fejében.		„Asta-i bună!
- És.		.
és ebben a minőségben hívták meg ide hozzánk?		” simţi ca un sfredel în creier Mihail Alexandrovici.
- hebegte.		— Şi.
- Igen, ebben a minőségemben - erősítette meg a professzor, és magyarázóan hozzátette: - A moszkvai Állami Könyvtárban ugyanis eredeti kéziratokra bukkantak Aurillaci Herberttől,7 a tizedik századbeli fekete mágustól.		aţi fost invitat, aici, la noi, în specialitatea asta?
Ezeket kell megfejtenem, mivel én vagyok ennek az egyetlen specialistája a világon.		întrebă el, bâlbâindu-se.
- Á, ön tehát történész?		— Da, în această specialitate, confirmă profesorul şi-l lămuri: Aici, la biblioteca de stat, au fost găsite manuscrise autentice datând din secolul al zecelea, aparţinând necromantului Herbert de Aurillac.
- kérdezte Berlioz tiszteletteljesen, óriási megkönnyebbüléssel.		Mi se cere să le descifrez.
- Historikus is vagyok - bólintott a tudós, és aztán, látszólag minden összefüggés nélkül, hozzátette: - Ma este érdekes história színhelye lesz a Patriarsije Prudi.		Sunt unicul specialist din lume.
Majd a két irodalmár óriási megdöbbenésére, a professzor intett, hogy hajoljanak közelebb hozzá, és a fülükbe súgta: - Vegyék tudomásul, hogy Jézus Krisztus igenis létezett.		— A-a!
Berlioz kényszeredetten elmosolyodott: - Nézze, professzor úr, mi tiszteljük az ön hatalmas tudását, de ebben a kérdésben más az álláspontunk.		Sunteţi istoric?
- Nem kell ide semmiféle álláspont - mondta a különös professzor.		întrebă Berlioz cu uşurare şi profund respect.
- Jézus létezett, és punktum.		— Da, sunt istoric, confirmă învăţatul şi adăugă tam-nesam: Astă-seară, la Patriarşie prudî, va avea loc o istorie interesantă!
- Valamiféle bizonyítékra azért szükség volna.		Spusele lui îi uimiră din nou la culme pe poet şi pe redactorul-şef: profesorul le făcu semn să vină mai aproape şi, când se aplecară spre el, şopti: — Să ştiţi că Isus a existat.
- kezdte Berlioz.		— Uitaţi, domnule profesor, replică Berlioz cu un zâmbet silit, avem toată stima pentru vastele dumneavoastră cunoştinţe, dar, în ce ne priveşte, ne menţinem punctul nostru de vedere în această problemă.
- Nem kell ide semmiféle bizonyíték - vágta el a professzor, és halkan folytatta, miközben idegenszerű kiejtése furcsa módon eltűnt: - Mi sem egyszerűbb: a tavaszi Niszán hónap tizennegyedik napja.		— Dar nu-i nevoie de nici un punct de vedere, declară ciudatul profesor, pur şi simplu a existat, şi atâta tot.
		— Bine, dar se impun totuşi nişte argumente, începu Berlioz.